Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Sziasztok! :)

Ne haragudjatok, hogy a hét végén, azaz a hétvégén (:D) jelentkezem. Remélem tetszeni fog. Alul tudtok pipálgatni! :) Ohh, és sajnálom, de kicsit sok benne a szóismétlés.

Pusszy

336 oldal

Eszti és Csabi már kilencedik óta együtt vannak, de legjobb barátaik, Lia és Norbi csak szűk egy éve találtak egymásra. Pontosan olyanok voltak, mint a rossz romantikus filmek: mindenhol BFFek és örök szerelmek. Ám, Lia és Norbi első évfordulója előtt, pont karácsonykor, a szeretet ünnepén szakítanak. Főhősnőnk (természetesen) ezt óriási csapásként fogja fel, ezáltal elnyúlt pizsamában és eléggé kócosan töltötte a szünetet, bár a rengeteg síráshoz és önmarcangoláshoz épp megfelelő volt. De aztán szilveszter előtt észbe kap, hogy hohó, Norbi rég továbblépet! ezért dobta a szomorúságot, és lett egy azértismegmutatomNorbinak Liánk, aki eldöntötte, hogy a még egyben levő idilli párocskával megy Szánkó szilveszteri bulijába, ahová még együtt hívták el őket a pasijával. Hogy elcsábítsa Esztit és Csabit, hogy vele menjenek, megkéri a bátyját, hogy vigye el őket kocsival. Aha, csak lesz az autóban egy potyautas...




Ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg értékelést olvastam, és azt kell hogy mondjam, én szentül meg voltam győződve arról, hogy ezt a könyvet, pontosabban az olvasóknak a hozzá való viszonyulását egyetlen egy, találó mondat jellemzik. Mégpedig, hogy Love or Hate. Szerintem ez a szlogen tökéletesen illik a könyvre, mind az olvasók és a könyv kapcsolatára. Illetve csak gondoltam.De ezt majd később. Na, ugye volt a TeamASZ!!!! és a huh, na, ez nem egy remekmű... Ugye vagy szereted vagy utálod. Én pedig olvasás közben nem is hittem, hanem inkább meg voltam róla győződve, hogy én bizony teljesen or vagyok. Nem tartozom sehova sem igazából, csak úgy jól el vagyok vele. De az idő teltével be kellett vallanom magamnak, hogy én bizony szeretem ezt a könyvet. Nem úgy mérhetetlen, szeretettel, hogy még ezzel a könyvel is alszom, hanem inkább olyasmi, mintha a love szó e-jének végébe kapaszkodnék fél kézzel, úgy, hogy bármelyik pillanatban belezuhanhatok a végtelen mélységbe... De szeretettem. Nem azt állítom, hogy ez egy hibátlan, tökéletes könyvecske, hanem hogy nem bántam meg, hogy elolvastam. Azért is, mert tettem egy felfedezést. DE majd később! ;)

Úgy összességében miért is szerettem?
      - Laura még mindig megcsillogtatja megnyerő humorát, amitől nem hogy le vett a lábamról, de egyenesen a földön fetrengtem.
      - A történet egyáltalán nem sablonos, illetve én ezt most nagy általánosságban veszem. Ugyanis: mutassatok nekem még egy olyan könyvet, ami a szakítással kezdőik. És most nem számít, az ha a második fejezetig dúl a láv. Nekem olyan kell, amiben a nyár az első lapoktól kezdve utálja a világot, a boldog embereket, de legfőképpen a volt pasiját. Sok sikert a kereséshez!
      - Ezt (is hihi) 2 nap alatt sikerült kiolvasnom. És szerintem ez azért jelent valamit.

De. Mert mindig van de. Vajon miért kapott olyan sok rossz értékelést? Valamiért meg tudom érteni az éremnek ezt az oldalát is, mert:
      - Játszunk illúziórombolósat. Mindenki tudja, hogy kire mire, kikre, mikre célzok. Hát ja.
      - Olvasás közben néha olyn volt, mintha az írónő nem szeretne kipattani a megszokott nyeregből, jól elvan, nem vágyik másra, mint ami tőle megszokott. Pedig én szeretem a változatosságot.
      - Fölényben voltak a "jó, akkor őt se szeressük" karakterek
      - Túl sokat akart belesűríteni egy, nyamvadt, már alapjaiban véve is különleges éjszakába. Ennyi mindent egész egyszerűen nem vagyunk képesek megtenni. Túl sok. Mert még mindig emberek vagyunk. 
      - Egész éjjel egymást követték az egyedibbnél egyedibb történések, de pont a legfontosabb, a szilveszter pillanata szerintem nem lett kiragadva, attól függetlenül, hogy mégis kitűnt, mert igazából túl hétköznapi volt.

A szereplők egyáltalán vagy csak nagyon kis mértékben lettek kidolgozva. Kicsit "sodródtak az árral". A híres - négyesből senkit se zártam a szívembe, nem alkottak bennem maradandót. Ohh és még valami. A névválasztás most valami szörnyű volt... Áááá! És Szilkó. Ez a Szilveszter becézése. Az igazat megvalva, az egyik szemem sír, míg a másik nevet, mert ez ugyan tényleg vicces, de mindemelett szerintem már túl erőltetett. Ohh és én nagggyon nem bírtam Miklóst. Naggggyon nem.

Tudom, elég furán fog kijönni, de van valami, ami nagyon tetszett. Hogy Liáék Árpádföldön laktak! Jó, én nem oda valósi vagyok, de nagyon közel hozzá! Plusz, egyszer Lia és Eszti elmegy az Árkádba. I <3 Árkád LIbri. :DD Ez volt az első könyv, ami a majdnemlakhelyemen játszódik. És emiatt közelebbinek éreztem.

Na, amit ugye megígértem, hogy mire jutottam ezzel a könyvvel. Nem rég tettem egy "felfedezést". Mindenhol csak azt olvastam, hogy ez mekora csalódás volt, és nem ezt szokták meg Laurától. És egyetértettem velük. De pár napja, amikor már túl voltam az olvasáson, elolvastam még egy kritikát. És abban a szerző azt írja, hogy neki nagyon - nagyon tetszett ez a könyv. És, hogy ugyan ez volt az első könyve az íírónőtől, de nagyon bejött neki. Gondolom levontátok a lényeget, de röviden annyi, hogy akinek kedvenc könyvei közé tartozik az SzJG és a Bábel, hát, annak ez most nem fog beállni a sorba. De aki eddig tartózkodott Leiner Laurától, annak szíves örömest ajánlom első könyvnek, mert akkor egyik műve se lesz rossz élmény. Én ezt tudom ajánlani, de végül is nem dönthetek helyettetek. :)

És még a végére. Mindenki oda meg vissza van a borítótól. Nekem kifejezetten nem tetszik. A fele üres, a fele tömött. Tetszik a rajz, de ahogy, ahol fel van szakítva az nem. Meg annyira nagyon maga a cím se jön be, nem tudom miért. Ohh és még egy aprócska megjegyzés. Szerintem nem márciusban kellett volna kiadni egy téli könyvet, amikor már olyan szépen sütött a nap... :(

Kedvenc szereplő: Mindenki Szilkót isteníti, én bocsi, de nem állok be a sorba. Nekem Ákos vált a kedvencemmé, igazából ugyanolyan töltelék karakter, mint a Bábelben volt a punk, de abban is ő volt az egyik kedvencem, megszínesítette az egész sztorit.
Nem annyira kedvelt karakter: Miklós. Esztit se bírtam, de MIklós egyszerűen csak idegesített, simán segbe rúgtam volna.
Kedvenc rész: Öööö, amikor Ákos feltűnik! :DD
Nem annyira kedvelt jelenet: Hupp, például... Lia rinyálásai és amikor a mekiben voltak...

Bábel

Kedves Olvasóim!

Szeretnélek titeket jobban megismerni, ezért játszunk olyat, hogy mindannyian mondunk 3 dolgot magunkról. Kezdem én! Imádom a csokit, a pink a kedvenc színem és közgazdásznak készülök. Most ti jöttök! :)

Leiner Laura

Bábel

Ezt a könyvet igazság szerint nem szerettem volna elolvasni, mert ugyan az SzJG a kedvenc könyvem (amit ugyancsak Leiner Laura írt), de úgy voltam vele, hogy a könyv a jó, nem az író. Na, hát ez egy oltári nagy baromság!

Az osztálytársaim, már a megjelenése óta áriákat zengtek róla, de én tartottam magam egészen 2 héttel ezelőttiig. Akkor ugyanis elkértem az egyik barátnőmtől, és elkezdtem olvasni. Aztán otthon anyu meglátta, és elmondta, hogy ezt szerette volna adni nekem szülinapomra, és hát, odaadta. És imádtam!!

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chilli Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Imádtam Zsófit, és az ő 160 centijét, és bongyor haját.

Imádtam Napsit és az ő olaszát.

Imádtam Abdult, és az ő több, mint 140 hívását.

Imádtam Hipót, és hogy általa már lehetne orvosi diplomám.

Imádtam Szaszát, mert miért ne?

Általában mindenkitől azt hallom, hogy sokkal jobb, mint az szjg. Ez szerintem azért nem igaz, de lehet, hogy csak azért mert jobban tudtam azonosulni a könyvmoly Renivel, mint a fesztiválarc Zsófival. De akkor is fenomenális könyv!

Az egész könyv egy blogra épült (mint a Szent Johanna Gimi egy naplóra), ami nekem kifejezetten tetszett.

Na jó, most itt ülök, és gondolkozok, mert már nem nagyon tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Egyszerűen ezt nevezik jó könyvnek, és kész!!!

A Szent Johanna Gimi

Sziasztok!

2013. Október 1. A nap amikor a blogom megnyitotta kapuit. Hű. Na nem akarok itt rizsázni tök feleslegesen, szóval el is kezdem... :)

A Szent Johanna Gimi

Elsőnek a kedvenc könyvemmel szerettem volna kezdeni, ami az szjg volna. Remélem, hogy amikor megláttátok, hogy erről fogok írni, nem nyomtatok ki. Azonnal. Tudom, hogy ezzel a könyvvel kapcsolatban nem lehet közömbösnek maradni. Van aki nagyon imádja (ÉNNNNNNNNN) és van aki nagyon utálja. Van aki a kezdetektől fogva ismeri és szereti és van aki az azértsemolvasomel csoportot gazdagítja. De attól még ne felejtsétek el, hogy amit le írok ebben a blogban az az én saját véleményem , és nem másé. Sem most sem a továbbiakban nem engedem magamat befolyásolni. Köszönöm.

Google:

A Szent Johanna gimi (röviden SzJG vagy SZJG) egy nyolc részből felépülő ifjúsági-sorozat, melynek alkotója Leiner Laura magyar írónő. A naplóregény-sorozat főszereplője Rentai Renáta, aki egy budai francia tagozatos magángimnázium, a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium tanulója. A sorozat köteteinek kiadója a Ciceró könyvstúdió. Az első kötet 2010-ben jelent meg, míg az utolsó, két kötetből álló rész kiadására 2013-ban került sor. 2013 májusában megjelent egy kiegészítő kötet is Kalauz alcímmel, amely a sorozattal kapcsolatos információkat tartalmaz.

A könyvsorozat a főhős naplójának formájában a gimnázium 9–12. b osztályának mindennapjait mutatja be az iskolakezdés kisebb-nagyobb méretű zökkenőit, a középiskola hétköznapinak számító történéseit, valamint a továbbtanulás és elválás sokszor embert próbáló nehézségeit is beleértve. A Szent Johanna gimi a 2010-es évek egyik legnépszerűbb és egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkező ifjúsági sorozatának számít Magyarországon.

Az én véleményem:

Szerintem egy nagyon jó könyv(persze, hisz a kedvencem :P). Azt bírom benne a legjobban, hogy megnevettet. Teljesen hétköznapi szitukból olyan helyzetet alakított ki Laura, hogy képes voltam rajta órákig nevetni. Nem erőltetett, nem hihetetlen de nem is hétköznapi. Egyszerűen olyan amilyenek lennie kell. Amilyet érdekel a mai fiatalság. Ami miatt több ezren azt tudták mondani, hogy bocs nem érek rá, olvasok. És ez király, mert végre ki lehetett őket robbantani az okos telefon mögül. 
Én az első 2 kötetet majdnem 1 éve, a szülinapomra kaptam. Már sokat hallottam róla, és így elkezdtem olvasni az étteremben... ;) A 3., 4. és 5. kötetet 2012 karácsonyán kaptam meg, mire már kellően megszerettem a történetet. Ugye, a 6. kötet megjelenésére 2013 februárjában került sor, amire véletlenül odakeveredtünk és szándékosan maradtunk. Addigra végeztem az előző 5-tel így a buszon már el is kezdtem. A 7. dedikálására a bátyámmal mentem órákkal a kezdés előtt. De megérte, ugyanis enyém lett az 58. dedikált Szent Johanna Gimi Útvesztő példány. Az utolsó rész megjelenésére már nem mentem el, mert nem akartam. A Kalauz a szülinapi ajándékom lett volna, ha anyu le nem bukik... :)   
Kedvenc szereplőm egyértelműen Dave. Mert. 
Konkrét kedvenc részem nincs, mindegyiket imádtam, de 3. nekem túl depis volt, a 7. meg konkrétan CSAK a szalagavatóról és a továbbtanulásról szólt. Az elsőben meg idegesített, hogy Dave-et folyton Dávidozta az írónő. Kedvenc részem sincs, mert csak így hirtelen képtelen vagyok egyet kiemelni és azt mondani "az a kedvencem". Mert nem. 
Nagyon tetszik, az egyedi/általam még nem látott pontozási módszere. 
Az a nagyon jó ebben, hogy egyedi. A főszereplő lány stréber. Oké. Szeret olvasni. Oké. Na de, a kedvenc zenéje a Beatles. A BEATLES!!!!!!!!!!! Meg aztán kegyelem kettes rajzból! A raszta, tetkós, piercinges, fültágítós srác, aki a diri igazgatója. Aztán az emóból lett hippi. No comment...

Totálisan ajánlom!!!!!!!!!!

Puszi: Én