Egy különc srác feljegyzései

Sziasztok!

EZ MOST FONTOS! A napokban azt a csodás felfedezést tettem, hogy pont április 1.-én leszünk félévesek!!!! (igen, bolondok napján, ez is csak velem történhet meg :D). Ebből az alkalomból kifolyólag, szeretnék "csinálni Nektek valamit! :) Csak kérlek segítsetek, hogy mit szeretnétek! Osszátok meg Velem a gondolataitokat! Nyereményjáték? Vlog bejegyzés? Kvíz? Mi legyen???
Pusszy 

u.i.: bocsi a késésért :)

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower

240 oldal

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

A könyvből film is készült

Ez a könyv egész egyszerűen nem az én stílusom. Nem nekem "találták ki". Annyira nem az én stílusom

volt. De! Tetszett. Oké, nem olyan szinten, mint pl eeeegy szjg :D hanem egy másfajta tetszésként, de tetszett. :) Igaz, valamely szempontból tanulságos volt a különc kis Charlie története, de nem olyan volt, mint amilyenre számítottam/akartam, hogy legyen. Nem az a tipikus "akkor most az arcomba jön az izgalom és bumm!" hanem inkább a kis melankolikus, kibogarászós, elmélkedős könyvecske. De nem bántjuk! Mondjuk, én, mint vagy már 600x kifejtettem és tutibiztosra elegetek van, de én nem ahhoz a klánhoz tartozom, aki ül a padon és rácsodálkozik az életre. Tudjátok, hogy melyik fajtáról beszélek. Na, inkább nekik ajánlatos ez a könyvecske, mégis lehet azt mondani, hogy élvezhető volt, még nekem is, mert megérte egy kis időre kiszakadni a rohanó világból, és csak úgy belemerülni a dolgokba.

nekem igazából jobban tetszik az eredeti borító

Nagyon érdekes, de Chbosky (oké) első regényes forgatókönyvíró! Ez nekem teljes ledöbbenést okozott a könyv elolvasását követően, attól az apró ténytől függetlenül, hogy még az olvasás megkezdése előtt, amikor még nem gyűjtöttem elég erőt az elkezdéséhez, minimum háromszor is elolvastam a mini önéletrajzát. Jobb lett, mint egy kezdőtől várható volna. Oké, be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan írótól, aki azzal a művével csöppent volna bele az irodalom világába, eddigi tapasztalatom sincs, de (nem létező) eddigi összehasonlításaim alapján, ez nagyon jó volt! :) És a könyvnek számomra egyáltalán nem volt filmes hangulata. Tudom, kicsit furcsa észrevétel, de szerintem ha valaki úgy ír, hogy a kamerák kereszttüzében dolgozik a nap 8 órájában, én személy szerint egy kicsit arra gondoltam, hogy majd úgy vezeti fel, mintha csak a filmvásznon vetítenék elénk ezt a sztorit. De ez az effektus most hiányzott. Ami egyáltalán nem probléma, nem is bántam, hogy nem keveredtek a nyomtatott lapok a "rendezett valósággal". 

Jópofának tartom, hogy Charlie egy különös idegennek írja a leveleit. Bár, azt már feleslegesnek gondolom, hogy nem fedte fel ez igazi kilétét. Nem értettem az értelmét, hiába volt logikus. És ha megtudja, hogy ki vagy? És ha nem? 

Plusz. Az én saját véleményem, de szerintem érdekesebb megismerkedést érdemelt volna a mi kis hármasunk. Ez így olyan snassz volt, hogy csak odament és LBk lettek. Izgalmasabbnak kellett volna lennie, az illet volna hozzájuk. :)

Viszont számomra mindenki szerethető volt, mindenkit megértettem, "aranyos" dolgokat műveltek. nem egy izgalomdús sztori, amikor egyszerűen muszáj továbbolvasnod, hanem egy kicsit egyszerűbb, de mégis vannak benne váratlan fordulatok, meglepetések. 

Kedvenc szereplő: Charlie. nagyon tetszett, hogy minden szituációban, hozzon akármit a sors, önmaga szeretne lenni, és az igazságra törekedett. Kell nekem egy ilyen barát.

Nem annyira kedvelt karakter: Tessék megkövezni, de nekem se a bátya, se Patrick. Bocsi.

Kedvenc rész: A mikulás buli. Aranyosak voltak. De haláli volt még, amikor jelen volt az egész nagy család. Vagy amikor Charlie betépett! :D

Nem annyira kedvelt jelenet: Amikor mindenki piált, és részeg volt, és röhögött. Megszólalt a nagy party állat, juhú!

Változások a blogon!!

Be fogok vezetni pár rovatot, remélem nem baj! :)

- Havi összefoglaló 

- Könyves hírek (megjelenések, megfilmesítések, egyéb hírmorzsák - havonta)

- Megidézve (kedvenc idézetek, vagy aktuális olvasmányból idézetek - havonta

- Várólistára/Kívánságlistára (kéthetente)

- Borítómánia (kéthetente)

- Könyv vs. Film (kéthavonta)7

- Top 10

- ismerd meg a bloggerinát!

- Beszéleggesünk

Az utóbbi 3 háromhetente jelenne meg, egy adott témában (top 10 kedvenc szerző, hobbijaim, mit gondolok a fanfictiontionokról/ti mit gondoltok róla?)

Kérlek, mondjátok el, hogy mi érdekelne titeket, mire volna igény és hogyan?

CSAK BÁTRAN FEJTSÉTEK KI A VÉLEMÉNYETEKET, AKÁRMI IS LEGYEN EZ, ELFOGADOM, NEM HARAGSZOM MEG! CSAK MONDJÁTOK EL!

Csúfok trilógia

Sziasztok!

Első körben is nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, kár is mentegetni magam, egész egyszerűen lusta voltam. De mostantól belehúzok! ;) ohh, és még mindig lehet szavazni! :)

Pusszy 

Flonak, aki csak egy kicsit várta ezt a bejegyzést, és már a Facebookon zaklatott. :D

Csúfok trilógia

Scott Westerfield

Ez a történet egy lányról, Tally Youngbloodról szól, aki egy olyan világban él, ahol az emberek csúfnak születnek, és elzárva tartják őket, egészen 16 éves korukig, amikor kötelezően végrehajtanak rajtjuk egy műtét, aminek következtében csodaszépek lesznek, és megnyílik előttük a világ. A történet kezdetén főhősnőnknek alig pár hónapja van hátra az áhított szülinapig, ugyanis neki a hő áhított műtét többet jelent az Újszéphelyi bulitornyok fényének közelségénél; végre újra együtt lehet a legjobb barátjával, Perissel, aki csupán csak pár hónappal, de idősebb nála, ez által ő már a folyó túlpartján éli gondtalan életét. Amíg Tally csak arra vár, hogy végre őt is elvigyék a kórházba, találkozik a hasonló sorsú Shayjel, akivel hamar jól kijönnek. De Shay (akivel történetesen egy napon van a szülinapjuk) a csodás nap előtti estén eltűnik. A Különlegesek, akik egyben tartják az egész várost, megfenyegetik Tallyt, hogy ha nem keríti elő a barátnőjét, soha nem válhat széppé. Így ő elindul a Shay által hagyott útmutatás nyomán, hogy eljusson Füstösbe, ahol azok a csúfok élnek, akik nem kívánnak szépekké válni, ezáltal tüskék a különlegesek szemében, hisz ők elrontják a tökéletes kis világukat. 

Több mindent nagyon nem szeretnék még hozzá fűzni, hisz ez egy trilógia, és mivel nem szándékozom senkinek se elrontani a kedvét, ezért az utóbbi két részt inkább homály fedi (amiknek történetesen Szépek és Különlegesek a címe, így már lehet következtetni). Szerintem erre a sorozatra mondható, hogy disztópia, hisz lehet, hogy egy olyan jövőképet tár elénk az író, ami jónak tűnik, de most a tűniken van a hangsúly. Mert hiába a modern technika, ha ez embert kötelezően rákényszerítenek valamire, és nem adnak neki választási lehetőséget. Szeretem, hogy dönthetek a sorsomról, hogy azt tegyem, amit jónak/helyesnek ítélek, de ezeket a gyerekeket csak úgy belelöktél a mély vízbe egy "No, most az van amit mi akarunk, vagyis te akarsz, de te azt akarod, amit mi akarunk ó, oszt kész!" és tetszett a Westerfield által végigvezetett gondolatmenet, ahogy látjuk, hogy Tally, még sodródik a árral, majd szép lassan feltűnik neki, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ez része a regénynek, kifejezetten tetszett! :)

Na akkor most a "szidás". Először is leszögezném, hogy én szeretem a könyvet (hátha nem lesz eléggé világos). :D Én nem értek egyet a borítón szereplő "tizenkét éves kortól ajánljuk" mondattal. Szerintem simán lehet hamarabb is, bár lehet, hogy akkor még nem értenék még meg ezeket a dolgokat, de szerintem az író stílusa kicsit lerontja, mintha egy komolyabb dolgot mondana el, egy hozzá nem illő körítéssel. Bár lehet hogy csak én gondolom így. Negatívumként sorolnám még fel, hogy kevés volt a leírás. Konkrétan csak mondta és mondta és mondta, de igazából nem tudtuk meg, hogy azok milyenek. Volt olyan, hogy megemlített valamit (sokszor) de nem túlzok, hogyha annyit mondok, hogy csak a nevét tudtuk meg. Mindemellett a harmadik kötetben annyiszor hangzott el a picur szó, hogy lehetett volna ez a neve! Ohh, és a második részben minden egyes alkalommal, amikor Andrew Adam Smith színre lépett, leírták Andrew Adam Smith teljes nevét, így, hogy Andrew Adam Smith. Ez még három alkalom után is idegesítő, nem huszonötödjére!

De ezen hibái ellenére egy szuper könyv, izgalmas, fordulatos, váratlan. Szerintem mindenképp megér egy olvasást, én legalábbis nem bántam meg, nekem tetszett. Vagy ezt már mondtam? :D

Nekem az első könyv borítója nagyon nem tetszik, nem illik a könyvre, de a másik kettő mesés! *-*

Kedvenc szereplő: Davee

Nem annyira kedvelt karakter: Shay a végére nagyon unszimpatikus lett, de valamiért Peris se lopta megát a szívembe. 

Kedvenc rész: Tally első utazása Füstösbe!!!

Nem annyira kedvelt jelenet: amikor a rozsdásokat (azaz minket) szidtak. annyira nem vagyunk rosszak... :(

Az Idő Ura

Kedves Olvasóim!               

Itt is a következő rész! Remélem tetszeni fog! Komizni ér! 

Pusszy                                      

Mitch Albom

Az Idő Ura

Amikor az ember elkezdte mérni az időt, az élet egyszerű öröme odalett. Mindez az Idő Atyja, Dor lelkén szárad. Meg is kapta érte méltó büntetését. egy barlang falai között kell hallgatnia az emberiség szüntelen zokszavát. Az emberek egyetlen dolgot akarnak mindennél jobban: időt.         
Amikor az Idő Atyja már feladja a reményt és lélekben megtörik, felvillan előtte a szabadulás lehetősége. Ehhez annyit kell tennie, hogy teljesítenie kell a rá kiszabott küldetést, és megtanítani két embernek, mit is jelent valójában.       
Dor visszatér a Földre, az állandó időhiányban szenvedő emberek közé, és megkezdi utazását két lélek – egy reménytelenül szerelmes tizenéves lány és egy örök életre vágyó rákbeteg milliomos – oldalán. Ahhoz, hogy Dor sorsa beteljesedhessék, meg kell változtatnia az életüket.                                             
A szívhez szóló, izgalmas regény arra készteti az olvasót, hogy eltöprengjen, mit is jelent számára az idő, és talán át is értelmezze mindazt, amit eddig gondolt róla.

Oké, szóval az alapötlet remélhetőleg mindenki számára világos. Van egy öreg emberünk, aki az idők kezdete előtt élt, szó szerint. Nem tudom, hallottatok-e róla, de a könyvben Bábel tornyát építik abban az időben, mikor Dor igazán élt. Gondolok most itt arra, hogy miután történt egy s más, mondjuk, jaj, mit is hozzak fel példának, mondjuk feltalálta az időmérést, na igen, ez után, büntetésként pötöm 6000 évre bezárják egy barlangba, ahol az emberek folytonos nyávogását és hisztizését kell hallgatnia, mert mindenki csak több és több és több időt szeretne. És úgy vélik, hogy mindez Dor hibája, mert meg merészelte jósolni pár botokkal és egy kis vízzel, hogy mikor jön fel a nap újra. Így került a barlang-dutyiba. Aztán csodás mód jött a nagy fényesség és miegymás, és Dor azt a feladatot kapja, hogy változtassa meg két ember – egy szerelmes tini és örökéletre vágyó milliomos- életét. De azért pont ők, mert míg az egyiknek elege van a rengeteg idejéből, addig a másiknak csak az kell, de minden áron. És az ő kis kalandos történetük ez, hogy mi is történik velük.

Na, hát az egész sztori az elején, három szálon fut, Dor ősidei élete (ami komolyan az, mert úgy kb. 6000 éve élt), Sarah Lemon hétköznapja és Victor Delamonte utolsó napjainak története. És ezek között elő-előbukkan Sarah anyukája és Victor feleségének szemszöge is.Majd ahogy haladunk előre és előre, ez kettővé alakul át, ami Sarah és Victor története, ebben bukkan elő néha-néha a mi, mostanra már derékig érő szakállú Dorunk, akinek ugye, feladata keresztezni főhőseink életét. Aztán, a végéhez közel ez az egész, eggyé alakul, amikor mindhárman egyszerre vannak egy helyen egy időben, ha mondhatom ezt. Tetszett, hogy így alakultak a történések, csak az nem, hogy milyen időszakaszonként. Becsülésem szerint, az első szakasz köröbeül a regény feléig tartott, mint egy gigantikus bevezetés. Aztán, amikor már csak Sarahra és Victorra összpontosítottunk, amikor a bonyodalmak kibontakoztak, akkor az feltehetőleg a történet háromnegyedéig vagy egy kicsit még annál is tovább nyúlt. És a vége. Amikor minden és mindenki egy helyen, egy időben volt, a csúcspont, amikről az egész sztori szólt, illetve fülszöveg, na azt besűrítették 45 oldalba. Szerintem ért volna annyit, hogy ebből egy kicsit több, még ha a másik kettő rovására is megy.

Ehhez kapcsolódik a következő. Az első „szakasz” olyan hosszú volt, hogy szétuntam az agyam! A végére már olyan uncsi volt!!!!

Mindezek mellet az író, bár inkább fordító gyönyörűen fogalmazott, ahogy mindent külön-külön körülírt és rengeteg rokon értelmű szót használt.

Mint a Dalok Paulának című könyvben, itt se konkrét szemszögekből írták le a sztorit, hanem mintha akiről éppen szó van, azt egy láthatatlan kamera követné, és néha mutatná a szereplők érzéseit, mint ha csak gondolat-buborékok jelennének meg a fejük felett.

De ami negatívum volt, hogy mást „reklámoztak” a fülszövegben, mint amiről igazából szó volt. Utálom, amikor olyanokat írnak, hogy „így megy úgy átértékeled az életed” vagy „ezek után ezt meg azt teljesen másképp fogod látni”. Mert én hiszek ezknek. Azt képzelem, hogy amikor majd drámaian becsukom a könyvet, akkor majd percekig csak meredek magam elé, és attól a naptól kezdve egy kicsit megváltozok. De ez a jelenség eddig ég egyszer sem jelentkezett. Pedig, ugye, A szívhez szóló, izgalmas regény arra készteti az olvasót, hogy eltöprengjen, mit is jelent számára az idő, és talán át is értelmezze mindazt, amit eddig gondolt róla.” Na, ez az, ami nem történt meg!

Összeségében jó regény volt, de annyit talán nem ér meg, hogy a magánkönyvtáramban szerepeljen. Na jó, ez nem igaz, mindegyik könyv jó a magánkönyvtárba. Akkor inkább úgy fogalmazom, hogy nem ért annyit, hogy szülinapomra kérjem, hanem inkább elkérhettem volna valakitől kölcsönbe, vagy elbattyoghattam volna a könyvtárba.

Kedvenc szereplő:  Ööö, talán, ha mindent összevetek, Grace, Victor felesége. Vagy Sarah.

Nem annyira kedvelt karakter: Mindenféleképpen Dor. Annyira nem tudtam vele azonosulni, és annyira nem jött le nekem az egész ember!

Kedvenc rész: A vége, a leges-leg vége. Mindig is szerettem az ilyen jövőképeket, és ez egy olyan volt. De jók voltak Sarah gondolatmenetei, függetlenül attól, hogy néha nagyon, de nagyon nem értettem vele egyet, és konkrétan már a falba vertem a fejem, hogy hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen. De aztán így-úgy, de megoldotta a gondokat, kisebb nagyobb sikerekkel.

Nem annyira kedvelt jelenet: Ó, amikor az elején, oldalakon keresztül taglalták Dor őskori szerencsétlen életét. Tudom, hogy a történetben viszonylag fontos szerepe van, de majdnem elaludtam azokon a szakaszokon! Könyörgöm, az olyan unalmas volt!

Aloha!!
Na, hogy örüljetek, itt van a hét első, de egyáltalán nem utolsó bejegyzése. TELE VAN SPOILERREL! NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET AZÉRT, HA VALAKI VALAMI OLYASMIT OLVASOTT A RÉSZBEN, AMIT NEM AKART! ÉN SZÓLTAM! SPOILER VESZÉLY! 
Láttam, hogy tegnap 25 (!) oldalmegjelenítés volt, és ma is eddig 12. Tudom, tudom, azt írtam nem muszáj kommentelni, de légysziiiiiiiiiiiiii! De azt kérném, ha valaki nem szeretne kommentelni, vagy csak szeretne egy új barátot :) akkor nyugodtan írjon nekem! Nem fogom leharapni a fejeteket, és az volt az egyik új évi (hihi)* fogadalmam, hogy meg szeretném ismerni az olvasóim. És mivel nem kezdhetetk el szaladgálni az utcán, hogy "bocs, olvasod a blogom?", ezért kérném a segítségeteket! Itt van az email címem, írjon bárki bizalommal, minden problémát meghallgatok, ha tudok segítek! A másik új évi (hihi2) fogadalmam, hogy, híres szeretnék lenni. Jó kis fogadalom nem?:D Na, első körben, csak annyit szeretnék kérni, hogy terjesszétek, és terjesszétek! Légyszíves! <3
Kortól, nemtől függetlenül írhatok: mrsgombocartur@gmail.com
Ezeregy pusszy

*Évi a becenevem, ezért röhögtem :)

Blue Jeans

Dalok Paulának

Az alig 17 éves Paula találkozót beszélt meg a 22 éves Ángellel, akivel Messengeren ismerkedett meg. Izgatott örömmel várja a találkozást. A percek múlnak, ám a fiú nem jön, így Paula beül egy kávézóba. Ott fut össze mulatságos körülmények között az addig ismeretlen Álexszel, aki véletlenül ugyanazt a könyvet olvassa, mint ő. Mindketten fiatalok és vonzóak… Álexnek azonban el kell valahova sietnie. Amikor Paula már éppen indulni készül, megjelenik Ángel, s bocsánatot kér a jókora késésért. Ángel újságíró, akinek aznap délután a felkapott énekesnővel, Katiával kellett interjút készítenie.

Be kell vallanom azt a fájdalmas igazságot, hogy a mai napig nem vagyok teljesen biztos az „érzéseimmel”, pontosabban szólva a gondolataimmal. Köröbeül 1 hónapja olvastam, de azóta átestem pár fergeteges kalandon a papír és tinta varázslatos és egyben felülmúlhatatlan világában. Szóval e könyv miatt nem kezdtem kegyetlen önsanyargatásba, megvezekelve magamat pár csodás művel, hanem úgy gondoltam, az élet megy tovább, én pedig gondolkoztam, és még nem nagyon vagyok biztos, hát, sok mindenben. De ez majd eldől, ne aggódjatok! *kacsintósszmájli,amitanemmondunkcsúnyaszavakatblogspotperwordnemakarfeltölteni*

Ugye az alapsztori egyszerű, s olymód nagyszerű, miszerint adott egy egyszerű, szép, okos lány, amolyan mindenki akarja fajta. És ez be is következik. Ha jól számoltam összesen 3 srác esik bele. Az egyik a tökéletes Ángel, akivel a neten ismerkedett meg, és akivel egyből dúlt a love. De mielőtt személyesen is találkoztak volna, betoppan Álex, és nem fogjátok kitalálni, de egyből dúl a love. Aztán az alap hősszerelmes is megbújik, ebben az esetben Marco a neve, (ha jól emlékszem) aki „már évek óta csendben és távolról megfigyelő” típus. Aki csak egyedül szomorkodik a szobájában, és nem mond el senkinek semmit. Na szóval ők volnának. Mint az Arthur király féle szerelmi háromszög +1 fő. Bár én ezt inkább mondanám szerelmi hatszögnek… Ja nem, hupsz, szerelmi hétszögnek.

Na, akkor vágjunk bele:

Paulát elméletileg valami totál-nagyon ideális csajnak kellene elképzelni. Nekem ez annyira nem jött le. Külsőre nem írták le, de legalább 600x elhangzott a gyönyörű borostyán színű szeme. Szóval van egy borostyánszín szemű lány, aki csodaszép (mert valamiért vakon hiszek a szereplőknek, akik ha meglátták, mindig kihangsúlyozták szépségét), de ennyi. Oki, szép, kedves, aranyos. Ennyivel letudtok a főszereplőnket.

Ángel amolyan hősszerelmes, és akiért bolondulnak a csajok. Csendes kis újságíró. De valahogy ez idegesített. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de azért megpróbálom. Olyan ki tügyi-mügyi volt. Igen, nincs is rá jobb szó. Tügyi-mügyi. Nem tudja eldönteni mit akar, de amikor néhanapján valamilyen döntésre kényszerül, akkor is a rossz utat választatja, pedig meggyőződése, hogy jól döntött. Igen, idegesítő volt.

Álex sokkal de sokkal szimpatikusabb volt. Valahogy jobban lejött nekem a stílusa, és az egész kisugárzása is szimpatikusabb volt. Ő is (furcsamód) irtó helyes volt. Ez nem egy meglepő fordulat? :D Ő zenész méghozzá szakszofonon játszik azt hiszem, de nem biztos. Szerintem Álex azért illet volna jobban Paulához, mert jól megértették egymást, mert őszintén, Paula Ángellel való kapcsolta annyiban merült ki, hogy csókolóztak, meg kézenfogva sétáltak. Igen, szerintem is egy nagyon tartalmas kapcsolat lehetett… De Álexxel Paula dumált is, meg tényleg jól kijöttek, ezért is lehetett volna ez egy sokkal jobb. Szóval én valamiért az Álex csapatot részesítem előnyben.

Marco a harmadik fiúcska. Ő Paula osztálytársa, egyben Paula egyik legjobb barátnőjének az öccse. Ezt úgy oldották meg, hogy Paula és Marco egyidős, míg Miriam (Marco nővére) egy évvel idősebb, de bukott, ezért jár egy osztályba az tesójával. Ez szerintem egy elég ötletes ötlet (ez de jól hangzik xD), mert így együtt vannak, akiknek együtt kell lennie, mégis viszonylag reálisan jön ki. És most jön a meglepetés! A „történet előtti időkben” nem nagyon foglalkoztak Marcoval, de a regény elején „hirtelen” tök helyesnek találják Marcot!! Oké, ez már a vicc kategória! Na de akkor Marco. Míg Álex rokon és Ángel ellenszenves volt, Marco egyik sem. Nem mondom, hogy hidegen hagyott, mert nem. Olyan volt, akivel nem járnék, de szívesen lennék a barátja. Kedves, aranyos, vicces, jófej, de nem az a srác, akivel el tudnám képzelni (vagy akár Paulát) kézenfogva sétálgatni. Bár mondjuk, lehetne tökösebb. Kifejezetten idegesítő volt, ahogy csak várt és várt. És az is, hogy már konkrétan bizonygatta magának, hogy „nem, nekem nem ő tetszik, hanem más valaki!!!”. Hahó haver, ez van, ez nem bűn, csak ismerd el, mert ez sokkal jobb, mint amit te akarsz!

Diana volt a kedvenc szereplőm. Paula egyik legjobb barátnője, amolyan rossz kislány. Festett haj, piercing, minden nap más pasi. De megmutatta, hogy több van ebben a csajban. Hogy a felszín mást is rejt, mint 1 kilo sminket. És ami szimpatikussá tette az egész lányt, hogy be tudta magának ismerni a valóságot. Úgymond, fel tudta fogni az érzéseit. És kellett egy ilyen szereplő a történetbe.

Katia az az alap híres énekesnő, akit mindenki ismer. És ő igazából ugyanolyan, mint mi. Én úgy éreztem, hogy az író megpróbálta kiélezni ezt a tulajdonságát. És nem bántam. Azért nem úgy hangzott (olvasódott?), mintha, ő is megélte volna ezt, de látszott, hogy próbálkozott. És ezt értékelem. Katia néha furcsa dolgokat csinált, amiket én soha nem tettem volna, az ő helyében, konkrétan feszegette a határt, hogy én most szeressem-e vagy sem. És inkább hagytam, csináljon, amit akar, sőt, még szurkoltam is neki, hogy sikerüljön, amit akar, mert akkor a sztori abba az irányba terelődik, amelyikbe én szeretném. Na mindegy.

Irenee Álex mostohahúga, aki rendesen rámászott a bátyuskájára. Álexnek bár nem tetszett Irenee viselkedése, szinte nem is tett semmit. Én a helyében adtam volna annak a csajnak. És amikor tényleg átlépte már a századik határt is, akkor se adta meg neki a méltó büntetést. Pedig nem akadályozta meg ebben semmi. Az anyja nem fenyegette meg, hogy nem kap az örökségből, és nem ismert semmilyen maffia-ügynökséget. Szóval nem értem, szerinte miért nem érdemelt meg nagyobb büntetést. De meg kell hagyni, volt akarateje!

Na, hogy így kiveséztem a szereplőket és kicsit a sztorit is, térjünk át másra.

Tetszett, hogy, míg a történet elmesélése E/3-ban történt, minden fejezetben más szereplőt figyelhettünk meg.

Hát a vége! Paula és Ángel, ez most komoly! Az egész könyvet végigkisérte, idegesített is, hogy konkrétan csak erről van szó, de gyerekek, idegesítőek vagytok! Ezek utrán, nem nagyon loptátok a szívembe magatokat.

És akkor most… őszintén teleírtam 3 word oldalt, bepötyögtem 981 szót, és azt érzem, kiadtam magamból azt, amit ez a könyv adott.

Lehet, hogy nem nagyon jött le, de nekem tetszett ez ez a könyv. Bár már megjelent  a folytatás, és lenne is esélyem elolvasni, mégsem fogom megtenni. A könyvnek volt egy fura, de befejezésnek jó befejezés, erre fogtak, és írtak még 2 könyvet. Ez szerintem egy oltári nagy hülyeség! Már így se volt egy SzJG (bocsi, hogy mindig erre hivatkozok), de még jó volt. Erre rátuszkolnak még pár részt. Érezni, hogy csak a money-ért csinálták…

Kedvenc szereplőm: mint már mondtam s kifejtettem Diana

Nagyon nem kedvelt karakter:  Ángel nem nagyon lopta magát a szívembe, bocs, de én nem így képzelem el a szuper pasit.

Kedvenc rész:  Marco szerencsétlenkedései viccesek voltak

Nagyon nem kedvelt jelenet:  a végén a buli. Mindenki odajött és össznépi Paula imádat volt. Jó, hogy nem sodorta el őket a nyáltenger… Aztán a buli után… Fú, azt elrontották.