Ne haragudjatok, hogy a hét végén, azaz a hétvégén (:D) jelentkezem. Remélem tetszeni fog. Alul tudtok pipálgatni! :) Ohh, és sajnálom, de kicsit sok benne a szóismétlés.
Pusszy
 |
| 336 oldal |
Ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg értékelést olvastam, és azt kell hogy mondjam, én szentül meg voltam győződve arról, hogy ezt a könyvet, pontosabban az olvasóknak a hozzá való viszonyulását egyetlen egy, találó mondat jellemzik. Mégpedig, hogy Love or Hate. Szerintem ez a szlogen tökéletesen illik a könyvre, mind az olvasók és a könyv kapcsolatára. Illetve csak gondoltam.De ezt majd később. Na, ugye volt a TeamASZ!!!! és a huh, na, ez nem egy remekmű... Ugye vagy szereted vagy utálod. Én pedig olvasás közben nem is hittem, hanem inkább meg voltam róla győződve, hogy én bizony teljesen or vagyok. Nem tartozom sehova sem igazából, csak úgy jól el vagyok vele. De az idő teltével be kellett vallanom magamnak, hogy én bizony szeretem ezt a könyvet. Nem úgy mérhetetlen, szeretettel, hogy még ezzel a könyvel is alszom, hanem inkább olyasmi, mintha a love szó e-jének végébe kapaszkodnék fél kézzel, úgy, hogy bármelyik pillanatban belezuhanhatok a végtelen mélységbe... De szeretettem. Nem azt állítom, hogy ez egy hibátlan, tökéletes könyvecske, hanem hogy nem bántam meg, hogy elolvastam. Azért is, mert tettem egy felfedezést. DE majd később! ;)
Úgy összességében miért is szerettem?
- Laura még mindig megcsillogtatja megnyerő humorát, amitől nem hogy le vett a lábamról, de egyenesen a földön fetrengtem.
- A történet egyáltalán nem sablonos, illetve én ezt most nagy általánosságban veszem. Ugyanis: mutassatok nekem még egy olyan könyvet, ami a szakítással kezdőik. És most nem számít, az ha a második fejezetig dúl a láv. Nekem olyan kell, amiben a nyár az első lapoktól kezdve utálja a világot, a boldog embereket, de legfőképpen a volt pasiját. Sok sikert a kereséshez!
- Ezt (is hihi) 2 nap alatt sikerült kiolvasnom. És szerintem ez azért jelent valamit.
De. Mert mindig van de. Vajon miért kapott olyan sok rossz értékelést? Valamiért meg tudom érteni az éremnek ezt az oldalát is, mert:
- Játszunk illúziórombolósat. Mindenki tudja, hogy kire mire, kikre, mikre célzok. Hát ja.
- Olvasás közben néha olyn volt, mintha az írónő nem szeretne kipattani a megszokott nyeregből, jól elvan, nem vágyik másra, mint ami tőle megszokott. Pedig én szeretem a változatosságot.
- Fölényben voltak a "jó, akkor őt se szeressük" karakterek
- Túl sokat akart belesűríteni egy, nyamvadt, már alapjaiban véve is különleges éjszakába. Ennyi mindent egész egyszerűen nem vagyunk képesek megtenni. Túl sok. Mert még mindig emberek vagyunk.
- Egész éjjel egymást követték az egyedibbnél egyedibb történések, de pont a legfontosabb, a szilveszter pillanata szerintem nem lett kiragadva, attól függetlenül, hogy mégis kitűnt, mert igazából túl hétköznapi volt.
A szereplők egyáltalán vagy csak nagyon kis mértékben lettek kidolgozva. Kicsit "sodródtak az árral". A híres - négyesből senkit se zártam a szívembe, nem alkottak bennem maradandót. Ohh és még valami. A névválasztás most valami szörnyű volt... Áááá! És Szilkó. Ez a Szilveszter becézése. Az igazat megvalva, az egyik szemem sír, míg a másik nevet, mert ez ugyan tényleg vicces, de mindemelett szerintem már túl erőltetett. Ohh és én nagggyon nem bírtam Miklóst. Naggggyon nem.Tudom, elég furán fog kijönni, de van valami, ami nagyon tetszett. Hogy Liáék Árpádföldön laktak! Jó, én nem oda valósi vagyok, de nagyon közel hozzá! Plusz, egyszer Lia és Eszti elmegy az Árkádba. I <3 Árkád LIbri. :DD Ez volt az első könyv, ami a majdnemlakhelyemen játszódik. És emiatt közelebbinek éreztem.
Na, amit ugye megígértem, hogy mire jutottam ezzel a könyvvel. Nem rég tettem egy "felfedezést". Mindenhol csak azt olvastam, hogy ez mekora csalódás volt, és nem ezt szokták meg Laurától. És egyetértettem velük. De pár napja, amikor már túl voltam az olvasáson, elolvastam még egy kritikát. És abban a szerző azt írja, hogy neki nagyon - nagyon tetszett ez a könyv. És, hogy ugyan ez volt az első könyve az íírónőtől, de nagyon bejött neki. Gondolom levontátok a lényeget, de röviden annyi, hogy akinek kedvenc könyvei közé tartozik az SzJG és a Bábel, hát, annak ez most nem fog beállni a sorba. De aki eddig tartózkodott Leiner Laurától, annak szíves örömest ajánlom első könyvnek, mert akkor egyik műve se lesz rossz élmény. Én ezt tudom ajánlani, de végül is nem dönthetek helyettetek. :)
És még a végére. Mindenki oda meg vissza van a borítótól. Nekem kifejezetten nem tetszik. A fele üres, a fele tömött. Tetszik a rajz, de ahogy, ahol fel van szakítva az nem. Meg annyira nagyon maga a cím se jön be, nem tudom miért. Ohh és még egy aprócska megjegyzés. Szerintem nem márciusban kellett volna kiadni egy téli könyvet, amikor már olyan szépen sütött a nap... :(
Kedvenc szereplő: Mindenki Szilkót isteníti, én bocsi, de nem állok be a sorba. Nekem Ákos vált a kedvencemmé, igazából ugyanolyan töltelék karakter, mint a Bábelben volt a punk, de abban is ő volt az egyik kedvencem, megszínesítette az egész sztorit.
Nem annyira kedvelt karakter: Miklós. Esztit se bírtam, de MIklós egyszerűen csak idegesített, simán segbe rúgtam volna.
Kedvenc rész: Öööö, amikor Ákos feltűnik! :DD
Nem annyira kedvelt jelenet: Hupp, például... Lia rinyálásai és amikor a mekiben voltak...
Én ezt a könyvet nagyon elszeretném olvasni. És te nem beszéltél le róla. :):):) Hamar következő részt. :D
VálaszTörlés