Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Sziasztok! :)
Újra itt is volnék., remélem megfelel! :) Köszönöm szépen a rengeteg pozitív megjegyzést az eléggé letört hangvételű bejegyzésemhez. Ezúton is nagyon - nagyon köszönöm, és mindegyikőtöknek egyenként küldtem egy nagy-nagy ölelést, remélem nem kallódott el. :) Sajnos még nem volt időm válaszolni, mert ezen a "remekművön" dolgoztam, de nem sokára mindenképp sort kerítek rá! ;) Mellesleg talán olvastátok azt az egy szem kommentet, ami ellenem szólt, és konkrétan kaptam még egy kritikát. Halkan megjegyezném, hogy az a kritikás blog társszerkesztője volt... Reményeim szerint még a héten kaptok egy bejegyzést. :) Na, de nem is untatlak Titeket tovább, jó olvasást! 
Pusszy 

292 oldal

Hercule Poirot épp Isztambulban tartózkodik, amikor váratlanul Angliába hívják. A török városban találkozik egy régi ismerősével, akivel útnak indul az Orient expresszen. Igaz, a nyomozó csak nehezen talál szállást a vonaton, annak ellenére, hogy az december környékén mindig sok a szabad hely, most mégis telt ház volt... A vágány szemet szúr az egyik utasnak, aki megkéri, hogy egy tetszetős pénzösszegért találja meg azt az embert, aki az életét fenyegeti. Mivel Poirotnak nem tetszik az állásajánlatot kínáló amerikai, ezért visszautasítja a lehetőséget. Kár, ugyanis másnap, azután, hogy a vonat egy hótorlaszban rekedt, a férfit holtan találták. Belga detektívünkre nehéz nyomozás vár, ugyanis egy vágányban ragadt, ahol nem csak az idő sürgeti, ugyanis, ha kiszabadítják őket a hóvészből, át kell adni az ügyet a hatóságoknak; de még az is a gyilkos felé billenti a mérleget, hogy semmi sem szolgálja azt a célt, hogy bebizonyítsák, vajon az illető igazat mond e, a tulajdon szaván kívül. 

Ezt a könyvet az egyik közösen olvastam. Volna. Ugyanis nekem megvolt otthon, de Neki könyvtárba kellett érte mennie. Annyira megfogott a fülszöveg, hogy amíg ő nem kaparintotta meg a könyvet, én már el is olvastam a felét. És amikor Neki közbe jött valami, és nem volt ideje belemerülni, én már meg is tudtam, hogy ki a gyilkos. Így történt, hogy a közös olvasásunk hirtelen átcsapott az "Évike már megint nem bírt magával" 53. részébe. És igen, ez egy jó könyv, és igen, nekem igazából van akaraterőm *hevesen bólogat*.

De komolyan, ha egy jó krimire vágsz, itt a helyed! Ja, nem, ez egy másik reklám. Várjunk csak, nincs is könyves reklám! (most megsértődtem) Olvasd el, mert jó! :) Phh, esetleg megfelel... Komolyan, amikor megtudtam, hogy ki a gyilkos, ezek voltak a reakcióim (mellesleg ezek a suliban, tanítás előtt történtek):

1. Tök nyugodtan olvasok a padomon.
2. "Neeee!" - most felordítottam, mert rám tört a nagy felismerés
3. Mindenki arra a hülyére néz, aki görcsösen szorítja a könyvet és idegbeteg módon mered a lapokra
4. (drámain felnéz) "Ezért megölök valakit!"- mire összeröhögök a másik Agatha Chrristie-fan osztálytársammal. Ugye milyen kis humorosak vagyunk? :D

Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a 21. legjobb krimi a molyok értékelése alapján. Hőőőő, 21? Alul lett értékelve a kicsike. :( Végig teljesen jól le lett vezetve az egész történetet, illetve a cselekményét. Minden apró részlet kiderült, de csak és kizárólag a maga idejében, nehogy okosnak vallva magunkat, abban a hitben ringassuk a kicsi lelkecskénket, hogy tudjuk ki a gyilkos, mert nem! Soha nem fogsz előbb rájönni, mint Poirot bevallaná, és ezért átkozni fogod! Magad. Hogy nem olvastad el előbb.

Gyermekeim, azt hiszem nincs több hozzáfűzni valóm. Kár csűrni-csavarni a dolgokat, amikor egyetlen egy mondatban is megfogalmazhatom az erről a könyvről alkotott véleményem: Jó. Kész. Nem kell hatszor elolvasnod, mert tudom, hogy tudod, hogy ez csak ennyi. Mindig is tudtam, hogy Agatha Christie jó. De bele gondolni se mertem, hogy ennyire.

Kedvenc szereplő: Nagyon megkedveltem a magyar házaspárt, meg hogy volt szerepük, és nem csak rongybabaként csüngtek erre-arra. Bezony ám, még magyarok is vannak benne! (nem is akármilyenek)

Nem annyira kedvelt karakter: Pff, senki. :D esetlegesen a meggyilkolt fószer. Nem volt szimpatikus.

Kedvenc rész: Természetesen a vége. Helyesbítek, A vége. Na az, befejezés, hölgyeim és uraim, az befejezés.

Nem annyira kedvelt jelenet: annyira imádom azt az érzést, amikor legszívesebben kihúznám ezt a sort! :) De most komolyan, olyan jó kis könyvecske, ezt most nem rontom el. :) Jó, ez nem mellékes, hogy nem is tudnék ide írna... Muhaha!