Csúfok trilógia

Sziasztok!

Első körben is nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, kár is mentegetni magam, egész egyszerűen lusta voltam. De mostantól belehúzok! ;) ohh, és még mindig lehet szavazni! :)

Pusszy 

Flonak, aki csak egy kicsit várta ezt a bejegyzést, és már a Facebookon zaklatott. :D

Csúfok trilógia

Scott Westerfield

Ez a történet egy lányról, Tally Youngbloodról szól, aki egy olyan világban él, ahol az emberek csúfnak születnek, és elzárva tartják őket, egészen 16 éves korukig, amikor kötelezően végrehajtanak rajtjuk egy műtét, aminek következtében csodaszépek lesznek, és megnyílik előttük a világ. A történet kezdetén főhősnőnknek alig pár hónapja van hátra az áhított szülinapig, ugyanis neki a hő áhított műtét többet jelent az Újszéphelyi bulitornyok fényének közelségénél; végre újra együtt lehet a legjobb barátjával, Perissel, aki csupán csak pár hónappal, de idősebb nála, ez által ő már a folyó túlpartján éli gondtalan életét. Amíg Tally csak arra vár, hogy végre őt is elvigyék a kórházba, találkozik a hasonló sorsú Shayjel, akivel hamar jól kijönnek. De Shay (akivel történetesen egy napon van a szülinapjuk) a csodás nap előtti estén eltűnik. A Különlegesek, akik egyben tartják az egész várost, megfenyegetik Tallyt, hogy ha nem keríti elő a barátnőjét, soha nem válhat széppé. Így ő elindul a Shay által hagyott útmutatás nyomán, hogy eljusson Füstösbe, ahol azok a csúfok élnek, akik nem kívánnak szépekké válni, ezáltal tüskék a különlegesek szemében, hisz ők elrontják a tökéletes kis világukat. 

Több mindent nagyon nem szeretnék még hozzá fűzni, hisz ez egy trilógia, és mivel nem szándékozom senkinek se elrontani a kedvét, ezért az utóbbi két részt inkább homály fedi (amiknek történetesen Szépek és Különlegesek a címe, így már lehet következtetni). Szerintem erre a sorozatra mondható, hogy disztópia, hisz lehet, hogy egy olyan jövőképet tár elénk az író, ami jónak tűnik, de most a tűniken van a hangsúly. Mert hiába a modern technika, ha ez embert kötelezően rákényszerítenek valamire, és nem adnak neki választási lehetőséget. Szeretem, hogy dönthetek a sorsomról, hogy azt tegyem, amit jónak/helyesnek ítélek, de ezeket a gyerekeket csak úgy belelöktél a mély vízbe egy "No, most az van amit mi akarunk, vagyis te akarsz, de te azt akarod, amit mi akarunk ó, oszt kész!" és tetszett a Westerfield által végigvezetett gondolatmenet, ahogy látjuk, hogy Tally, még sodródik a árral, majd szép lassan feltűnik neki, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ez része a regénynek, kifejezetten tetszett! :)

Na akkor most a "szidás". Először is leszögezném, hogy én szeretem a könyvet (hátha nem lesz eléggé világos). :D Én nem értek egyet a borítón szereplő "tizenkét éves kortól ajánljuk" mondattal. Szerintem simán lehet hamarabb is, bár lehet, hogy akkor még nem értenék még meg ezeket a dolgokat, de szerintem az író stílusa kicsit lerontja, mintha egy komolyabb dolgot mondana el, egy hozzá nem illő körítéssel. Bár lehet hogy csak én gondolom így. Negatívumként sorolnám még fel, hogy kevés volt a leírás. Konkrétan csak mondta és mondta és mondta, de igazából nem tudtuk meg, hogy azok milyenek. Volt olyan, hogy megemlített valamit (sokszor) de nem túlzok, hogyha annyit mondok, hogy csak a nevét tudtuk meg. Mindemellett a harmadik kötetben annyiszor hangzott el a picur szó, hogy lehetett volna ez a neve! Ohh, és a második részben minden egyes alkalommal, amikor Andrew Adam Smith színre lépett, leírták Andrew Adam Smith teljes nevét, így, hogy Andrew Adam Smith. Ez még három alkalom után is idegesítő, nem huszonötödjére!

De ezen hibái ellenére egy szuper könyv, izgalmas, fordulatos, váratlan. Szerintem mindenképp megér egy olvasást, én legalábbis nem bántam meg, nekem tetszett. Vagy ezt már mondtam? :D

Nekem az első könyv borítója nagyon nem tetszik, nem illik a könyvre, de a másik kettő mesés! *-*

Kedvenc szereplő: Davee

Nem annyira kedvelt karakter: Shay a végére nagyon unszimpatikus lett, de valamiért Peris se lopta megát a szívembe. 

Kedvenc rész: Tally első utazása Füstösbe!!!

Nem annyira kedvelt jelenet: amikor a rozsdásokat (azaz minket) szidtak. annyira nem vagyunk rosszak... :(