I'm so sorry! :(

Kedves Olvasóim!
Először is, nagyon - nagyon, sőt még annál ezerszer jobban sajnálom, hogy az ősidő óta nem hoztam részt. Nagyon sajnálom, ja ezt már írtam, na mindegy, az a lényeg, hogy most nekem konkrétan minden összejött mindenhogy... Értitek. 
Először iszonyatosan meg szeretném köszönni, hogy itt voltatok velem!! Ti vagytok a legjobb olvasók! Imádlak titeket! :)
Másodszor: sok más könyves blogot olvasok, és közbe igen erős kisebbségi komplexusom alakult ki, mivel amit azok a lányok csinálnak, na azt lehet blogolásnak nevezni, de ezt??? Na, nevettessetek!
Komolyan összefoglalják amit olvastak, pro - contra érveket sorakoztatnak fel, elemzi a borítót, stb...
Ezért rájöttem, hogyha már csinálom, akkor már csináljam jól! ;)  Ezért mostanában, (elég keményen) keményebben ráálltam erre a témára, szóval remélem elnyeri a tetszéseteket!
A részt, jelentem, írom! Hogy mikor fog elkészülni az sok mindenen múlik, de becsesebbnél is becsesebb becsszó, hogy a jövő héten tuti - frutti biztosan fent lesz!
Csak ugye, mint feljebb említettem, a családom konkrét labirintus, és mindenki rajtam gázol át, hogy minél előbb kijusson, csak közben engem ott hagynak a trugyi közepén. És rájöttem, hogy a pasik iszonyat fura teremtések! A legjobb szó rájuk, hogy hű! Szóval innen is jött. És akkor a barátaimról még nem is beszéltem, akiket mondjuk eddig a családomnak tekintettem. Eddig. na mindegy!
Konkrétan a mostani idők legjobb eseménye, hogy kiolvastam a kötelezőt, a *sííp* Kőszívű ember fiait!!! (Igen, most volt kötelező. Igen, okos vagy, tényleg még csak hetedikes vagyok. Jaja, 13 éves. De ha ez nem tetszik, akkor húzzál el a sunyiba! Mert nem kérek olyan komikat, hogy milyen fiatal vagyok!, meg hogy biztos béna író vagyok emiatt. Mert nem vagyok rá kíváncsi.)
Szóval ez van.

na mentem írni
Pusziiii