Életed regénye

Sziasztok! Itt is volna a következő rész, remélem tetszeni fog!:) Lehet kommentelni! Ó, és kérlekszépen fennt jobb oldalon tessék szavazni! :) Pusszy

394 oldal

A szerző legújabb világsikere. Kitty Logan újságírónő karrierjét egy csúnya botrány kettétöri, ráadásul akihez segítségért fordulhatna a nehéz időkben, legjobb barátnője és mentora akkor tudja meg, hogy halálos beteg. Constance utolsó kívánsága, hogy Kitty írja meg helyette élete regényét, amire már nem maradt ideje. Az egyetlen sorvezető, amit Constance hátrahagy, egy 100 nevet tartalmazó lista, semmi több. Kik ezek az emberek? Valóban léteznek vagy csak a fantázia szülöttei? Milyen kapcsolatban állnak egymással, és mi lehetett a sztori, amit Constance hétpecsétes titokként őrzött? Kitty mindent feladva elindul, hogy beteljesítse barátnője végakaratát, és a rejtélyekkel teli, fordulatokban gazdag nyomozás során nem csak annak a száz embernek a meglepő és torokszorító történetét érti meg, akik a listán szerepelnek, de a nem mindennapi küldetés a saját életében is megannyi pozitív változást hoz.

Cecilia Ahern

Életed regénye

Ez az a könyv, ami megfogott. Tudni kell, hogy én soha, de tényleg soha nem szoktam sírni, vagy hosszabb ideig merengeni egy olvasmányon. De ez után a könyv után pár napig nem akartam másiknak nekikezdeni. És az írónő másik könyvének filmes változata pedig megríkatott. Mind a három alkalommal. Gondolom kitaláltátok, hogy Cecilia Ahern egy csoda, mert azt váltja ki az emberekből, amire magunk sem számítunk. Azt hisszük, hogy bennünk néhány dologhoz a ’soha’ a legmegfelelőbb jelző, de csak egyszer kell engedned, hogy Ceclia varázsa rabul ejtsen, és egyből másként kezdesz el gondolkodni saját magadra. És én ez után a könyv után átértékeltem és megtaláltam magamat, egyszerre. Mert ez volt életem regénye.

Huh, na ez után a bevezetés után nagyon értelmesen azt mondom, hogy tetszett. Nagyon. Mert megnevetetett. Mert elgondolkodtatott. Mert felnyitotta a szemem. Mert. Pár nap alatt sikerült végeznem vele, de egy darabig megmarad, az biztos. Lehet, hogy túl nagy szavakat használok, de úgy érzem, ez az a könyv, ami megérdemli. Mert nem olyan agyrombóló baromságokról, és a soha határát feszegető témákról szól, mint a napjainkban jó pár olvasmány. Ez igazából egy teljesen hétköznapi történet, amit igazából mindenki ismer, látott, hallott. De ez még nem elég. Ahhoz kell tehetség, hogy ezt egy könyv alakú valamibe tuszkoljuk. És én ezt szeretem a legjobban! Amikor maga a sztori, ehiteti veled,hogy ilyet még akár te is tudsz kreálni! Mondjuk, utána leesik a tantusz, hogy vicc volt, de akkor már nem tudsz haragudni senkire és semmire.:)

Kitty Logan egy fiatal, híres újságíró, aki épp a tévénél dolgozik, de elszúrt egy s mást, ezért egész Írország ferde szemmel néz rá. És miközben derékba törik képernyőn való karrierje, a legjobb barátnője halálos rákban szenved. Az volt Constance utolsó kérése, hogy tegye meg azt, amire neki, már nem maradt ideje. Írja meg élete regényét. Útmutatóként hátrahagy egy listát, száz nevet. Se lakcím, se telefonszám, csak nevek. Főszereplőnőnk hamar rájön, hogy ez bizony nem Constance életútja régi pajtásokkal és hősszerelmesekkel. Ők csak egy cikk alanyai, kitudja hogyan vagy miért. És ha nem lenne elég, hogy 100 idegen között megtalálja a titkot, hősünket a szűkre szabott határidő is fenyegeti, amit barátnője régi lapja, az Etcetera adott rá. De ugye hiába m unkamániás az ember lánya, élete akkor is van, és milyen könyv volna, ha nem adódnának még itt is zűrök?

A szereplők valami fantasztikusak voltak! Tényleg, mindenki jól ki lett dolgozva, hisz maga a könyv is kifejezetten erről szólt. Nem az volt, hogy mindenki csöpögött, csak bájos, szép, kedves, okos emberek voltak. Igen, volt aki szemétkedett. Aki börtönben volt. Aki meglepetést okozott. De ezeket mind oly módon keverték-kavarták, hogy mind egytől egyik szerethető figurák voltak.

És ebben a könyvben tényleg nem voltak, olyan részek, hogy ajj már, legyen vége! Mert tetszik, és szereted, hisz ez egy jó könyv!:))

És hát olyan köztudott tény, amit eddig nem tudtatok rólam, hogy én Nagy – Brittania mániás vagyok. Lehet, hogy van valamicske köze ennek a ténynek ahhoz, hogy mennyire preferáltam ezt a könyvecskét. Mert Írország szép, jó és csodás helyszín (pl: ezz!)

Jó volt benne a titokzatosság, ami néhány dolgot körbelengett. Nem mondták ki hangosan, de mindenki tudta, hogy erről és erről van éppen szó. És ez olyan különlegessé tette az egész könyv stílusát.

Kedvenc szereplő: Kitty is aranyos volt, de legszimpatikusabbnak Mary-Rose-t találtam

Nem annyira kedvelt karakter: juj, na ez nehéz, de ha muszáj választani, Ambrose-t mondom, na nem azért, mert rossz,igazából szuper volt, csak annyira tökéletesen lett kiformálva, hogy ő ilyennek lett kitalálva

Kedvenc rész: amikor az emberek elmesélik a sztorijuk. Jó volt ennyi embernek „meghallgatni az életét”

Nem annyira kedvelt jelenet: bocsi, vagy nem bocsi, de ilyen nincs:)