Aloha!!
Na, hogy örüljetek, itt van a hét első, de egyáltalán nem utolsó bejegyzése. TELE VAN SPOILERREL! NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET AZÉRT, HA VALAKI VALAMI OLYASMIT OLVASOTT A RÉSZBEN, AMIT NEM AKART! ÉN SZÓLTAM! SPOILER VESZÉLY! 
Láttam, hogy tegnap 25 (!) oldalmegjelenítés volt, és ma is eddig 12. Tudom, tudom, azt írtam nem muszáj kommentelni, de légysziiiiiiiiiiiiii! De azt kérném, ha valaki nem szeretne kommentelni, vagy csak szeretne egy új barátot :) akkor nyugodtan írjon nekem! Nem fogom leharapni a fejeteket, és az volt az egyik új évi (hihi)* fogadalmam, hogy meg szeretném ismerni az olvasóim. És mivel nem kezdhetetk el szaladgálni az utcán, hogy "bocs, olvasod a blogom?", ezért kérném a segítségeteket! Itt van az email címem, írjon bárki bizalommal, minden problémát meghallgatok, ha tudok segítek! A másik új évi (hihi2) fogadalmam, hogy, híres szeretnék lenni. Jó kis fogadalom nem?:D Na, első körben, csak annyit szeretnék kérni, hogy terjesszétek, és terjesszétek! Légyszíves! <3
Kortól, nemtől függetlenül írhatok: mrsgombocartur@gmail.com
Ezeregy pusszy

*Évi a becenevem, ezért röhögtem :)

Blue Jeans

Dalok Paulának

Az alig 17 éves Paula találkozót beszélt meg a 22 éves Ángellel, akivel Messengeren ismerkedett meg. Izgatott örömmel várja a találkozást. A percek múlnak, ám a fiú nem jön, így Paula beül egy kávézóba. Ott fut össze mulatságos körülmények között az addig ismeretlen Álexszel, aki véletlenül ugyanazt a könyvet olvassa, mint ő. Mindketten fiatalok és vonzóak… Álexnek azonban el kell valahova sietnie. Amikor Paula már éppen indulni készül, megjelenik Ángel, s bocsánatot kér a jókora késésért. Ángel újságíró, akinek aznap délután a felkapott énekesnővel, Katiával kellett interjút készítenie.

Be kell vallanom azt a fájdalmas igazságot, hogy a mai napig nem vagyok teljesen biztos az „érzéseimmel”, pontosabban szólva a gondolataimmal. Köröbeül 1 hónapja olvastam, de azóta átestem pár fergeteges kalandon a papír és tinta varázslatos és egyben felülmúlhatatlan világában. Szóval e könyv miatt nem kezdtem kegyetlen önsanyargatásba, megvezekelve magamat pár csodás művel, hanem úgy gondoltam, az élet megy tovább, én pedig gondolkoztam, és még nem nagyon vagyok biztos, hát, sok mindenben. De ez majd eldől, ne aggódjatok! *kacsintósszmájli,amitanemmondunkcsúnyaszavakatblogspotperwordnemakarfeltölteni*

Ugye az alapsztori egyszerű, s olymód nagyszerű, miszerint adott egy egyszerű, szép, okos lány, amolyan mindenki akarja fajta. És ez be is következik. Ha jól számoltam összesen 3 srác esik bele. Az egyik a tökéletes Ángel, akivel a neten ismerkedett meg, és akivel egyből dúlt a love. De mielőtt személyesen is találkoztak volna, betoppan Álex, és nem fogjátok kitalálni, de egyből dúl a love. Aztán az alap hősszerelmes is megbújik, ebben az esetben Marco a neve, (ha jól emlékszem) aki „már évek óta csendben és távolról megfigyelő” típus. Aki csak egyedül szomorkodik a szobájában, és nem mond el senkinek semmit. Na szóval ők volnának. Mint az Arthur király féle szerelmi háromszög +1 fő. Bár én ezt inkább mondanám szerelmi hatszögnek… Ja nem, hupsz, szerelmi hétszögnek.

Na, akkor vágjunk bele:

Paulát elméletileg valami totál-nagyon ideális csajnak kellene elképzelni. Nekem ez annyira nem jött le. Külsőre nem írták le, de legalább 600x elhangzott a gyönyörű borostyán színű szeme. Szóval van egy borostyánszín szemű lány, aki csodaszép (mert valamiért vakon hiszek a szereplőknek, akik ha meglátták, mindig kihangsúlyozták szépségét), de ennyi. Oki, szép, kedves, aranyos. Ennyivel letudtok a főszereplőnket.

Ángel amolyan hősszerelmes, és akiért bolondulnak a csajok. Csendes kis újságíró. De valahogy ez idegesített. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de azért megpróbálom. Olyan ki tügyi-mügyi volt. Igen, nincs is rá jobb szó. Tügyi-mügyi. Nem tudja eldönteni mit akar, de amikor néhanapján valamilyen döntésre kényszerül, akkor is a rossz utat választatja, pedig meggyőződése, hogy jól döntött. Igen, idegesítő volt.

Álex sokkal de sokkal szimpatikusabb volt. Valahogy jobban lejött nekem a stílusa, és az egész kisugárzása is szimpatikusabb volt. Ő is (furcsamód) irtó helyes volt. Ez nem egy meglepő fordulat? :D Ő zenész méghozzá szakszofonon játszik azt hiszem, de nem biztos. Szerintem Álex azért illet volna jobban Paulához, mert jól megértették egymást, mert őszintén, Paula Ángellel való kapcsolta annyiban merült ki, hogy csókolóztak, meg kézenfogva sétáltak. Igen, szerintem is egy nagyon tartalmas kapcsolat lehetett… De Álexxel Paula dumált is, meg tényleg jól kijöttek, ezért is lehetett volna ez egy sokkal jobb. Szóval én valamiért az Álex csapatot részesítem előnyben.

Marco a harmadik fiúcska. Ő Paula osztálytársa, egyben Paula egyik legjobb barátnőjének az öccse. Ezt úgy oldották meg, hogy Paula és Marco egyidős, míg Miriam (Marco nővére) egy évvel idősebb, de bukott, ezért jár egy osztályba az tesójával. Ez szerintem egy elég ötletes ötlet (ez de jól hangzik xD), mert így együtt vannak, akiknek együtt kell lennie, mégis viszonylag reálisan jön ki. És most jön a meglepetés! A „történet előtti időkben” nem nagyon foglalkoztak Marcoval, de a regény elején „hirtelen” tök helyesnek találják Marcot!! Oké, ez már a vicc kategória! Na de akkor Marco. Míg Álex rokon és Ángel ellenszenves volt, Marco egyik sem. Nem mondom, hogy hidegen hagyott, mert nem. Olyan volt, akivel nem járnék, de szívesen lennék a barátja. Kedves, aranyos, vicces, jófej, de nem az a srác, akivel el tudnám képzelni (vagy akár Paulát) kézenfogva sétálgatni. Bár mondjuk, lehetne tökösebb. Kifejezetten idegesítő volt, ahogy csak várt és várt. És az is, hogy már konkrétan bizonygatta magának, hogy „nem, nekem nem ő tetszik, hanem más valaki!!!”. Hahó haver, ez van, ez nem bűn, csak ismerd el, mert ez sokkal jobb, mint amit te akarsz!

Diana volt a kedvenc szereplőm. Paula egyik legjobb barátnője, amolyan rossz kislány. Festett haj, piercing, minden nap más pasi. De megmutatta, hogy több van ebben a csajban. Hogy a felszín mást is rejt, mint 1 kilo sminket. És ami szimpatikussá tette az egész lányt, hogy be tudta magának ismerni a valóságot. Úgymond, fel tudta fogni az érzéseit. És kellett egy ilyen szereplő a történetbe.

Katia az az alap híres énekesnő, akit mindenki ismer. És ő igazából ugyanolyan, mint mi. Én úgy éreztem, hogy az író megpróbálta kiélezni ezt a tulajdonságát. És nem bántam. Azért nem úgy hangzott (olvasódott?), mintha, ő is megélte volna ezt, de látszott, hogy próbálkozott. És ezt értékelem. Katia néha furcsa dolgokat csinált, amiket én soha nem tettem volna, az ő helyében, konkrétan feszegette a határt, hogy én most szeressem-e vagy sem. És inkább hagytam, csináljon, amit akar, sőt, még szurkoltam is neki, hogy sikerüljön, amit akar, mert akkor a sztori abba az irányba terelődik, amelyikbe én szeretném. Na mindegy.

Irenee Álex mostohahúga, aki rendesen rámászott a bátyuskájára. Álexnek bár nem tetszett Irenee viselkedése, szinte nem is tett semmit. Én a helyében adtam volna annak a csajnak. És amikor tényleg átlépte már a századik határt is, akkor se adta meg neki a méltó büntetést. Pedig nem akadályozta meg ebben semmi. Az anyja nem fenyegette meg, hogy nem kap az örökségből, és nem ismert semmilyen maffia-ügynökséget. Szóval nem értem, szerinte miért nem érdemelt meg nagyobb büntetést. De meg kell hagyni, volt akarateje!

Na, hogy így kiveséztem a szereplőket és kicsit a sztorit is, térjünk át másra.

Tetszett, hogy, míg a történet elmesélése E/3-ban történt, minden fejezetben más szereplőt figyelhettünk meg.

Hát a vége! Paula és Ángel, ez most komoly! Az egész könyvet végigkisérte, idegesített is, hogy konkrétan csak erről van szó, de gyerekek, idegesítőek vagytok! Ezek utrán, nem nagyon loptátok a szívembe magatokat.

És akkor most… őszintén teleírtam 3 word oldalt, bepötyögtem 981 szót, és azt érzem, kiadtam magamból azt, amit ez a könyv adott.

Lehet, hogy nem nagyon jött le, de nekem tetszett ez ez a könyv. Bár már megjelent  a folytatás, és lenne is esélyem elolvasni, mégsem fogom megtenni. A könyvnek volt egy fura, de befejezésnek jó befejezés, erre fogtak, és írtak még 2 könyvet. Ez szerintem egy oltári nagy hülyeség! Már így se volt egy SzJG (bocsi, hogy mindig erre hivatkozok), de még jó volt. Erre rátuszkolnak még pár részt. Érezni, hogy csak a money-ért csinálták…

Kedvenc szereplőm: mint már mondtam s kifejtettem Diana

Nagyon nem kedvelt karakter:  Ángel nem nagyon lopta magát a szívembe, bocs, de én nem így képzelem el a szuper pasit.

Kedvenc rész:  Marco szerencsétlenkedései viccesek voltak

Nagyon nem kedvelt jelenet:  a végén a buli. Mindenki odajött és össznépi Paula imádat volt. Jó, hogy nem sodorta el őket a nyáltenger… Aztán a buli után… Fú, azt elrontották.