Legelőször előre is nagyon - nagyon boldog szülinapot előre is Neked, Lola Csoki! :)
Másodszor, ez előző poszthoz nem kaptam egyetlen egy árva komit se. :( De aztán rájöttem, hogy vannak olyanok, akik jó pár hónapja blogolnak, egyetlen egy megjegyzést se kaptak eddig, de nem adták fel. Szóval nem csüggedek! Félek, hogy elpártoltatok tőlem, de hát, a remény halé meg utoljára!
És végülis itt is a legújabb rész, tudom sokat kell még fejlődnöm, de én próbálkozok! Kérlek zépen írjátok le a véleményeteket!
Úú, csak még egyet!! :) Remélem tetszett ez 3 - dolog - rólam. Most csak ennyi: sport. Mindenki írjon az ő kapcsolatáról a sporttal! :P Az enyém: nehogy félre értés essék, utálok sportolni, csak most ez jutott eszembe. :) Deszkázok, de nem valami gyakran. Járok hip - hop órákra, amiket imádok! :) Megfogadtam, hogy SOHA, DE SOHA nem ülök többet biciklire. Hosszú sztori... A tesi órák nekem kész kínszenvedések. :P Egyszer tesin magasugrást osztályoztak, én a névsor végén vagyok, szóval a 2. ilyen órán kerültem sorra, de levertem a botot. Mind a hatszor. A 3. óra a javításé volt. Én, meg még páran próbálkoztak, mindenki átugrotta a botot valamilyen magasságban. Kivéve én. Kövi órán csak nekem be hozták a rudat és a matracokat, és amígy a többiek körülöttem futottak. A lehető legkisebbre állították, de így is csak másodikra sikerült... :/
Tök ciki volt!
Na pusszantás!!
Kertész Erzsébet
Szamóca - lányok
Jó pár éve kaptam ezt a könyvet. Először a borítója fogott
meg, olyan üde és fiatalos volt első ránézésre, és megtetszett a fülszöveg is.
Pár hete (vagy hónapja? Nem tudom elvesztettem az időérzékemet. Muhaha! Olyan
nekem nem is volt!) a kezembe akadt, és arra gondoltam, „jé, itt egy jó könyv,
írjunk róla!” Belenyitottam és khm… Szép időnk van! Magyarán, nem emlékeztem
semmire. :P De sebaj, akkor elolvasom! És elolvastam. És tetszett. És most írok
róla. J
Négy kislány a főszereplő Kertész
Erzsébet regényében: Zsófi, Eszter, Márta és Mari. Tizennégy évesek, most
végezték a nyolcadik osztályt, készülnek a végtelenül hosszú, utolsó közös
vakációjukra. Szeretnének együtt maradni, egy kis kereset is jól jönne, munkát
vállalnak hát a Béke Áruház szigligeti üdülőjében, a Szamócában. „A dolgozó nem
fecseg, nem személyeskedik, nem kíváncsiskodik, nem pletykázik” – kapja az
eligazítást, mielőtt útnak indulnának. De a valóság nem ilyen rideg. Olgi néni
a világ legkedvesebb gondnoknője, Teréza mama, a teljhatalmú szakácsnő nem is
olyan szigorú, a turnusonként cserélődő üdülővendégekről pedig mindig akad valami pletykálkodni való.
Összességében jó volt olvasni, nagyon
tetszett, őszintén, de nem szállok el tőle. Aranyos kedves, fiatalos.
Amilyennek egy ilyen könyvnek lennie kell. Olyan tipikus ifjúsági regény, nem
egy strandolós, mert annál pár fokkal feljebb helyezhető, de óriási szerencsére
nem volt komoly, mert ez nem az a kategória. De a stílusa. Amikor olvastam,
arra gondoltan, hogy olyan, mint ha egy kezdő, de egyben nagyon tehetséges (!)
író írta volna. Jó volt, mert jó volt, de valahogy ’első könyves író’
felling-je volt. Bocsi.
A szereplők. Hű. Ugye adott4 főszereplő, 4
kiscsaj, Zsófi, Eszter, Mari és Márta. Első egyben egyetlen hibám a
karaktereket illetőleg: Mari, Márta; Márta, Mari. ??? Ez engem nagyon idegesített,
hogy a nevük ennyire hasonlított. Könyörgöm, a magyar olyan gyönyörű nyelv,
több száz lánynévvel, miért kellett pont így, pont ezeket használni? De túl
tudok rajta lépni. Látjátok milyen jófej vagyok? :P Következő. Óriási pirospont
az írónőnek, ugyanis nagyon szerettem a főszereplőket. Mindenkinek megvolt a saját
kis egyénisége, minden lány más volt, és ez így volt komplett. Zsófi, a szeplős
orrával, matek tudásával és félárvaságával ő volt a mi kis problémamegoldónk.
Mari az ikerbátyaival, örökmozgásával és a túrabakancsával. Márta a strewdess
nővérével és a kis piperkőc stílusával. És Eszter Halmos Helgával, a kis
szemüvegével és a csendességével. Ők így voltak jók, lehet, kicsit „túl” jók,
de most miért ne, Viszont pár mellékszereplő nem volt a legjobb. Példának
okáért itt van Gedeon Kristóf, akiért mind a 4 lány „versenyez”. Tudjuk, hogy aranyos
arca van és kerek szemüvege. És snassz. Hahó, négy lány is full szerelmes belé,
ki lehet fejteni, hogy miért, hisz így én végig kkkkkk láttam magam előtt. A könyv
egyik központi figurája, és én őszintén nem így képzeltem el azt a srácot,
akiért ennyire rajonganak. (Kerek szemüveg? Ez most komoly???) Szóval úgy
éreztem, a főszereplőink nagyon jól sikerültek. De egyik – másik mellékszereplő
nem lett a legjobb.. Mintha a lányokra koncentrált volna csak az írónő, a
mellékszereplőkről megfeledkezve, és későn kapott volna észbe, mikor már nem
lett volna ideje.
A helyszín. Jaj, hát az olyan aranyos volt! J Ugye a
lányok a Balaton mellé mennek dolgozni a Szamóca – üdülőbe. Ugyan kicsivel több
leírástól az ember még nem válik Jókaivá, de a történeten sokat javít. Kicsit
túl természetesnek vette az írónő, mintha pontosan tudnunk kéne, nekünk
olvasóknak, hogy mi van a fejébe. De az elejtett kis információ – morzsákból egy
kedves, a könyv hangulatához illő helyet tudtam elképzelni. Mert, ugye ebben a
részében (még inkább) szükség volt a képzelőerőnkre. És ugye a szállodán kívül
is jártak a karakterek. Főleg Mari miatt. De a többi helyszín is ily módon lett
ábrázolva. Szóval, hajrá, képzelőerő!
A cselekményét néha kicsit furcsának éreztem. Maga, a könyv, a
történések kicsit (!) lassúak voltak, de közben a lányok meg már úgy gondolták,
hogy „jé, de repül az idő!” Összességében végül is ez egy kikapcs könyv volt,
szóval ez inkább kellemes volt, mint rossz. A dolgok jól egymásra voltak
építve, minden passzolt, nem rohantak el semmit.
Az a része a könyvnek, ami különösen tetszett, és kiemelném, az a lányok
szövetsége, a Négylevelű Lóhere. Spoiler! Zsófi
szavaival élve: „ Mindenki négylevelű lóherét akar találni, ami ritka, és senki
sem törődik a háromlevelűvel. Pedig az éppen olyan szép, mint a négylevelű. Mi
hárman vagyunk barátnők, nevezzük magunkat Háromlevelű Lóherének, s mutassuk
meg, hogy a barátságunk szerencsét hoz.” (Eleinte csak hárman voltak, Eszter
később jött) Nekem nagyon tetszett ez a gondolat, olyan szép! J Spoiler vége! Ami még tetszett, hogy igazából, ha megnézzük a lányok
tulajdonságait, minimum egyet tutira találunk, ami akár egy kicsit is, de bennünk
is meg van. Mi vagyunk. Ezért lehet ez kicsit „mindenki könyve”. Mert mindenki
megtalálja benne a saját „én” – jét.
A borítója szerintem nagyon
jó választás. Világoskék alap, ami passzol az üde, fiatalos stílushoz, és egy
kis kép, ami aranyos, és egyben olyan „Négylevelű Lóherés”. J
Kedvenc szereplőm: talán Mari bátyai
Kedvenc rész: a lányok megérkezése
Kedvenc idézet: „Mindenki
négylevelű lóherét akar találni, ami ritka, és senki sem törődik a
háromlevelűvel. Pedig az éppen olyan szép, mint a négylevelű. Mi hárman vagyunk
barátnők, nevezzük magunkat Háromlevelű Lóherének, s mutassuk meg, hogy a
barátságunk szerencsét hoz.”
Kedvenc különlegessége: ez. J
